Épp most pukkantottunk ki két bort amít eddig még nem kóstoltam. Az egyik a Badacsonyi Laposa pincéből való Riesling2 (2007-es). Neve arra utal hogy a Rajnai- és az Olaszrizlig házasísásából való. Egy könnyed gyümölcsös bort vártam, de már az illatolásnál éreztem, hogy sokkal többről van szó. Nagyon finom, kellemes telt illata az ízében teljesedett ki. A intenzív savak nagyon szépen elvegyülnek az ízvilágban, ami mellett végig ott vannak a gyümölcsö ízek. Szép, kerek, harmónikus bor. Bátran merem ajánlani.
A feleségem az édes fehérborokat is kedveli, így az Ő kedvéért instalálltunk egy tokajit. Egyész pontosan az Árvay pincsészet Casino Cuvée (2000-es) borát. Azt hiszem erre mondják hogy ízig vérig tokaji (Íz, illat látvány...). Illatolásánál brutálisan az arocmba tódult a megszokott markáns édeskés, „oxidált” illatt. Izében tökéletesen visszaadja amit már az illatban érezhetünk, ami még kiegészül egy csodálatos krémességgel. Már illatában is éreztem amit a kóstolás meg is erősített, hogy a 2000 év már régen volt és már érezhető az öregedés jegyei. Már nem érdemes tartogatni tovább. Legalább is az Én vélemyényem, hogy akinek van az a közeljövőben igya meg. Most egyébkénet a Veritas borkereskedésben (www.borkereskedes.hu) extra acióban 5106 HUF helyett 1750 HUF-ért megkapható (http://www.borkereskedes.hu/build.asp?Module=news&ActiveModule=news&ActiveMode=DisplayArticle&ArticleID=255). Ha valaki törzsvásárló az még további 10% kedvezményel veheti meg. Ennyit mindenképpen megér... J
2009. november 28., szombat
2009. november 27., péntek
Bormániám...
Én is hasonló nagy utat tettem meg, amíg eljutottam borivástól a borkóstolásig. Attishoz hasonlóan régen valóban inkább a mennyiség, mint a minőség volt a meghatározó, pláne amikor együtt ittunk. Valószínűleg nem csak Én hatottan az Attisra hanem Ő is rám. Emlékszem ugyanis hogy az államvizsga után a koli folyosóján ücsörgött két üveg tokaji aszúval, és próbálta ünnepelni és búcsúztatni a fősulis napjainkat. Odahívott és megkínált a boldogságát jelentő aszújából. Még soha nem ittam olyat és nem is tudtam mivel állok szembe így aztán egy mozdulattal leküldtem. Attis majdnem rosszul lett a látványtól, és közölte hogy többet nem kapok. Már akkor tudtam, hogy nem kellett volna csak úgy legurítani, mert valami nagyon kellemes ízt és utóízt éreztem.
Csak pár évvel később, amikor már a debreceni egyetemen tanultam kezdtem jobban érdeklődni a korábbi „kellemes tapasztalatom” alapján az aszúk és úgy általában a tokaji borok iránt. Mivel Tokaj nem volt messze Debrecentől rengeteget kirándultunk arrafelé. A hegy megmászása és a szokásos szalonnasütés után mindig betértünk a pincesorra. Már az első kortynál beleszerettem az édes szamorodniba. Kóstolgattunk mindenféle borocskát, de az édes szamorodni és a késő szüretelésű tokajiak meghatározóak lettek az életemben. Ekkoriban még Egerből is rendeltünk édes medinát hogy kóstolgassunk az ugyancsak édes de vörös borokból is.
Aztán kezdtem utánajárni utána olvasni mi, hogy van a borokkal és mit érdemes még megkóstolni. Akármennyit olvasgattam mindig oda lyukadtam ki, hogy Villány, Villány, és még mindig Villány. Nem értettem hogy lehet-e akármelyik villányi bor finomabb, mint az édes szamorodni meg az édes medina. Ez a kérdés nem hagyott nyugodni így aztán két barátommal felkerekedtünk és elmentünk egy 3 napos villányi bortúrára. Totális vízválasztó volt. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy Én eddig, amit vörösbor címen ittam az nem érdemli meg hogy vörösbornak nevezzem. Kukába került az összes édes medina, és elindultam a száraz borok felfedezésében. Villányban nem csak maga borok hatottak átütő erővel, hanem maga a környezet a táj és az a hihetetlen barátságos, vendégszerető borászok. 2003-ban volt ez a túra de, azóta is minden évben visszatérünk, persze ma már 5 napra megyünk, mert már néhány borász vár is bennünket és nehezen férne bele pár napba a kötelező 7-8 órás borkóstolók Gere Zsoltival vagy Tiffán Zsoltival.
A villányi túrák mellett a kis borklubunk meglátogatott más borvidékeket (Szekszárd, Badacsony, Eger, Pannonhalma, Balatonfüred, Mór, Mátraalja, Bükk-alja, Tokaj) , mert szerintünk ott, helyben a pincészetben a borásszal lehet a legjobban kóstolni és a legtöbbet megtudni a borról. A túrák során nagyon sok barátot szereztünk és nagyon sok információt, műhelytitkot, trükköt láttunk, és mutattak a borászok. Azóta is járunk minden borfesztiválra Budapesten és vidéken egyaránt. Ma már Én is száraz borokat részesítem előnyben (vörösborban meg aztán pláne), igaz, ma is szívesen megiszok egy késő szüretelésű vagy éppen egy töppedt szőlőből készült minőségi borocskát egy kóstoló lezárásaként. A kedvenc tokaji borom pedig a száraz szamorodni lett.
Ha lehetőségem van kóstolni külföldi borokat, akkor mindig megteszem, ezzel is újabb és újabb infókat szerezni. Az eddigi tapasztalataim alapján nekem a magyar jön be a legjobban (meglepő módon). Szeretem a bort elemezni aszerint is hogy, ár-érték arányban hova sorolható. Jó pár esetben nálam megdőlt a „drágább a jobb és olcsóbb a rossz” elmélet.
Mára már eléggé komplett adatbázis van a fejemben a magyar borokról (évjárat, borászok, ár, stb.) kapcsolatban. Ezekkel az infókkal terjesztem Én is az igét, próbálok mindig segíteni a barátoknak ismerősöknek a borválasztásnál, és biztatni mindenkit, hogy igyon jó minőségű finom magyar borokat.
Csak pár évvel később, amikor már a debreceni egyetemen tanultam kezdtem jobban érdeklődni a korábbi „kellemes tapasztalatom” alapján az aszúk és úgy általában a tokaji borok iránt. Mivel Tokaj nem volt messze Debrecentől rengeteget kirándultunk arrafelé. A hegy megmászása és a szokásos szalonnasütés után mindig betértünk a pincesorra. Már az első kortynál beleszerettem az édes szamorodniba. Kóstolgattunk mindenféle borocskát, de az édes szamorodni és a késő szüretelésű tokajiak meghatározóak lettek az életemben. Ekkoriban még Egerből is rendeltünk édes medinát hogy kóstolgassunk az ugyancsak édes de vörös borokból is.
Aztán kezdtem utánajárni utána olvasni mi, hogy van a borokkal és mit érdemes még megkóstolni. Akármennyit olvasgattam mindig oda lyukadtam ki, hogy Villány, Villány, és még mindig Villány. Nem értettem hogy lehet-e akármelyik villányi bor finomabb, mint az édes szamorodni meg az édes medina. Ez a kérdés nem hagyott nyugodni így aztán két barátommal felkerekedtünk és elmentünk egy 3 napos villányi bortúrára. Totális vízválasztó volt. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy Én eddig, amit vörösbor címen ittam az nem érdemli meg hogy vörösbornak nevezzem. Kukába került az összes édes medina, és elindultam a száraz borok felfedezésében. Villányban nem csak maga borok hatottak átütő erővel, hanem maga a környezet a táj és az a hihetetlen barátságos, vendégszerető borászok. 2003-ban volt ez a túra de, azóta is minden évben visszatérünk, persze ma már 5 napra megyünk, mert már néhány borász vár is bennünket és nehezen férne bele pár napba a kötelező 7-8 órás borkóstolók Gere Zsoltival vagy Tiffán Zsoltival.
A villányi túrák mellett a kis borklubunk meglátogatott más borvidékeket (Szekszárd, Badacsony, Eger, Pannonhalma, Balatonfüred, Mór, Mátraalja, Bükk-alja, Tokaj) , mert szerintünk ott, helyben a pincészetben a borásszal lehet a legjobban kóstolni és a legtöbbet megtudni a borról. A túrák során nagyon sok barátot szereztünk és nagyon sok információt, műhelytitkot, trükköt láttunk, és mutattak a borászok. Azóta is járunk minden borfesztiválra Budapesten és vidéken egyaránt. Ma már Én is száraz borokat részesítem előnyben (vörösborban meg aztán pláne), igaz, ma is szívesen megiszok egy késő szüretelésű vagy éppen egy töppedt szőlőből készült minőségi borocskát egy kóstoló lezárásaként. A kedvenc tokaji borom pedig a száraz szamorodni lett.
Ha lehetőségem van kóstolni külföldi borokat, akkor mindig megteszem, ezzel is újabb és újabb infókat szerezni. Az eddigi tapasztalataim alapján nekem a magyar jön be a legjobban (meglepő módon). Szeretem a bort elemezni aszerint is hogy, ár-érték arányban hova sorolható. Jó pár esetben nálam megdőlt a „drágább a jobb és olcsóbb a rossz” elmélet.
Mára már eléggé komplett adatbázis van a fejemben a magyar borokról (évjárat, borászok, ár, stb.) kapcsolatban. Ezekkel az infókkal terjesztem Én is az igét, próbálok mindig segíteni a barátoknak ismerősöknek a borválasztásnál, és biztatni mindenkit, hogy igyon jó minőségű finom magyar borokat.
2009. november 15., vasárnap
Bor barátság történetem
Tizenpár évvel ezelőtt, főiskolás koromban kezdődött minden. A sör nem ízlett, a bor kólával (fehér esetén almalével) igen. Azokban az időkben nem igazán a minőség, hanem a mennyiség számított. Nem is nevezném bornak azokat a valamiket, amiket akkor ittam, és azt is keverve.
Az iskola befejezése után megszűnt a bornak kinéző italok üdítővel való fogyasztása. Mivel szeretem az édességeket a borok közül is az édes fehér borokat kezdem el inni. Tokaj hegyaljai borok nagyon bejöttek: Asszú, Szamorodni. Ebben az időszakban szinte csak fehér édes borokat ittam. Néha megkóstoltam egy-egy száraz vörös vagy száraz fehéret is.
4-5 évvel ezelőtt elmentünk a feleségemmel a Budai várba a borfesztiválra. Úgy gondoltam, hogy mielőtt elkezdem az édes fehér borokat kóstolgatni, előtte megkóstolom a Villányi vöröseket. Tudtam, hogy Picur barátom ismeri a villányi borokat, mert sokat jár oda kóstolgatni. Felhívtam és kikérdeztem, hogy melyik pincészetnél melyik bort érdemes megkóstolni. Mondhatom nem okozott csalódást, mindegyik általa ajánlott bor nagyon finom volt. 8-10 féle bort kóstoltam meg Malatinszky, Gere Attila, Gere Tamás és Piffán Ede borai közül. A legjobban Malatinszky 2001-es Szűretlen Cabarnet Franc-ja fogott meg. Annyira jól sikerült ez a kis kiruccanásunk, hogy azóta vörös bort is iszom, sőt többet mint édes fehéret.
A borfesztivál óta gondolkodom azon, hogy jó lenne egy kisméretű borhűtő is otthonra, hogy ne a szekrényben tároljam a borokat. Minden évben kapok 3-4 palackkal, veszek is elég sokat. 2-3 év gondolkodás után beruháztam egybe. Na nem egy horribilis árú, profi borhűtőbe. 25 palack fér bele, arra tökéletesen jó, hogy állandó hőmérsékletem fektetve tároljam a borokat.
Egy-két évvel ezelőtt kezdett bennem a gondolat érlelődni, hogy bár finomak a Villányi borok és igaz nagyon keveset kóstoltam még belőlük, de jó lenne több magyar borvidék borát is megkóstolni. Így tudatosan elkezdtem olyan száraz vörös borokat vásárolni és kóstolni, melyek más magyar borvidéken készültek.
Idén tavasszal Balatonfüreden voltunk a feleségemmel. Ebédre megkívántam valami jó balatoni halat és gondoltam valami helyi száraz fehér bort fogok hozzá inni. A pincér Figula 2006-os Balatonfüredi Chardonnay-t ajánlott. Megfogadtam tanácsát és nagyon nem bántam meg. Nagyon finom, gyümölcsös íze volt. Azóta megkóstoltam több Figula száraz fehér bort és mind nagyon finom volt. Azóta a száraz fehér borokat is felvettem portfóliómba :)
Nagyjából két éve írom egy táblázatban az általam fogyasztott borok listáját. Nem túl sok, főleg mert ha máshol iszok bort azt sosem sikerül felírnom és utána beírni a listába :)
Ritkán megkóstolok külföldi borokat is. Ittam már Amerikait, Chileit, Új-Zélandit, Dél-Afrikait, Olaszt, Osztrákot. Volt közöttük jó és rossz is.
Saját magamon látom, hogy bizonyos dolgokhoz meg kell érni. Kinek hamarabb, kinek később jön el. Nem vagyok borszakértő, sőt nem is akarok az lenni. Egy célom van: minél több jó magyar bort megkóstolni és terjeszteni az igét.
Az iskola befejezése után megszűnt a bornak kinéző italok üdítővel való fogyasztása. Mivel szeretem az édességeket a borok közül is az édes fehér borokat kezdem el inni. Tokaj hegyaljai borok nagyon bejöttek: Asszú, Szamorodni. Ebben az időszakban szinte csak fehér édes borokat ittam. Néha megkóstoltam egy-egy száraz vörös vagy száraz fehéret is.
4-5 évvel ezelőtt elmentünk a feleségemmel a Budai várba a borfesztiválra. Úgy gondoltam, hogy mielőtt elkezdem az édes fehér borokat kóstolgatni, előtte megkóstolom a Villányi vöröseket. Tudtam, hogy Picur barátom ismeri a villányi borokat, mert sokat jár oda kóstolgatni. Felhívtam és kikérdeztem, hogy melyik pincészetnél melyik bort érdemes megkóstolni. Mondhatom nem okozott csalódást, mindegyik általa ajánlott bor nagyon finom volt. 8-10 féle bort kóstoltam meg Malatinszky, Gere Attila, Gere Tamás és Piffán Ede borai közül. A legjobban Malatinszky 2001-es Szűretlen Cabarnet Franc-ja fogott meg. Annyira jól sikerült ez a kis kiruccanásunk, hogy azóta vörös bort is iszom, sőt többet mint édes fehéret.
A borfesztivál óta gondolkodom azon, hogy jó lenne egy kisméretű borhűtő is otthonra, hogy ne a szekrényben tároljam a borokat. Minden évben kapok 3-4 palackkal, veszek is elég sokat. 2-3 év gondolkodás után beruháztam egybe. Na nem egy horribilis árú, profi borhűtőbe. 25 palack fér bele, arra tökéletesen jó, hogy állandó hőmérsékletem fektetve tároljam a borokat.
Egy-két évvel ezelőtt kezdett bennem a gondolat érlelődni, hogy bár finomak a Villányi borok és igaz nagyon keveset kóstoltam még belőlük, de jó lenne több magyar borvidék borát is megkóstolni. Így tudatosan elkezdtem olyan száraz vörös borokat vásárolni és kóstolni, melyek más magyar borvidéken készültek.
Idén tavasszal Balatonfüreden voltunk a feleségemmel. Ebédre megkívántam valami jó balatoni halat és gondoltam valami helyi száraz fehér bort fogok hozzá inni. A pincér Figula 2006-os Balatonfüredi Chardonnay-t ajánlott. Megfogadtam tanácsát és nagyon nem bántam meg. Nagyon finom, gyümölcsös íze volt. Azóta megkóstoltam több Figula száraz fehér bort és mind nagyon finom volt. Azóta a száraz fehér borokat is felvettem portfóliómba :)
Nagyjából két éve írom egy táblázatban az általam fogyasztott borok listáját. Nem túl sok, főleg mert ha máshol iszok bort azt sosem sikerül felírnom és utána beírni a listába :)
Ritkán megkóstolok külföldi borokat is. Ittam már Amerikait, Chileit, Új-Zélandit, Dél-Afrikait, Olaszt, Osztrákot. Volt közöttük jó és rossz is.
Saját magamon látom, hogy bizonyos dolgokhoz meg kell érni. Kinek hamarabb, kinek később jön el. Nem vagyok borszakértő, sőt nem is akarok az lenni. Egy célom van: minél több jó magyar bort megkóstolni és terjeszteni az igét.
2009. november 10., kedd
Fiatal borászokkal videó riport
Pár napja a GereBlog olvasásakor találtam rá a www.bringato.hu honlapra. Itt található pár 5-6 perces videó riport borászokkal:
Magyar bor - szerintem
Miközben írtam az előző bejegyzést rájöttem, hogy a magyar borról már írtam a másik blogomban (yab-nagya.blogspot.com). Úgy döntöttem átemelem ide a teljes tartalmat:
Nem szoktam magyarkodni. Nekem a minőség sokkal fontosabb annál, mint a gyártó ország vagy az ár. Viszont léteznek olyan magyar termékek, amelyek minimum olyan jók, mint a többi országé vagy még jobbak. A BOR is ilyen, mármint JOBB!
A bor a világ legjobb itala tud lenni, ha az ember nem issza túl magát :) és minőséget vásárol, ami nem feltétlen az ártól függ. Ittam már 1500Ft-os bort is ami nagyon ízlett. Nagyjából 5-6 éve értem meg a borra. Akkoriban kezdtem figyelni, hogy milyen borok vannak Magyarországon, milyen borvidékek vannak. Eleinte az édes fehérborokat részesítettem előnyben. Az egyik barátom nagy borbarát sokat járnak pincészetekhez bortúrára, így Ő elég jól ismeri őket. Egy idő után ezért is kértem tőle tanácsokat, hogy mit érdemes kóstolni. Ez volt a végső pont, ahol végképp beleszerettem a borba. A barátom tanácsait meghallgatva nagyon sok bort ismertem meg és rájöttem, hogy az édes fehérboron kívül is van élet :). Most épp abban a korszakomban vagyok/voltam, hogy fehérből édes, vörösbő száraz. Mostanság kezdem felfedezni a száraz fehér borokat.
Szerencsére a feleségem is szereti a jó borokat, így nem volt családi viszály, amikor 3 éves hezitálás után vettem egy borhűtőt (lehet, hogy a borászok nem neveznék annak, a gyártója annak nevezte és jobb, mintha szekrénybe áll).
A magyar bornak több baja is van, no nem minőségben :) Cikkekből, műsorokból tapasztaltam, hogy több borász és borszakértő is dilemmázik a helyes úton. Az egyik fő probléma, hogy Magyarországon a testes borokat szeretik az emberek. Külföldön sokkal jobban kedvelik a lágyabb borokat. Elég nagy dilema, hogy olyat termeljünk, amit külföldön könnyebb eladni vagy olyat ami tükrözi a magyar ízvilágot.
Azt is halottam, hogy a tőke sűrűség túl nagy még mindig, ezért nem könnyű nemzetközi szinten is jó bort előállítani (mondjuk a jó bor megítélésében elég sok szubjektív elem van szerintem).
A harmadig fő probléma (amin nem tudunk változtatni - igaz van rá igény :)) a termőterület nagysága. Egész egyszerűen nincs annyi bortermelő terület, hogy világviszonylatban is nagy mennyiséget tudjunk előállítani, ezáltal például sokkal olcsóbb legyen az asztali borunk. Ha belegondolunk abba, hogy Peruból idehozva a bor ára (ha minősége nem is mindig) versenyképes a magyar borral, akkor érthető a probléma. Városi legenda, hogy a Kínaiak kértek kóstoló mennyiséget, ami több volt mint a termelő éves borhozama :)
Az szocialista/kommunista berendezkedés nem szolgálta a minőségi borászatot, ezért az elmúlt húsz évben kemény munkát kellett végezni, hogy újra legyenek világszinten is elismert jó magyar borok. Ez ott probléma, hogy hiába kap adott magyar bor világszinten is elismerést, attól az ára meg sem fogja közelíteni egy francia, kaliforniai ugyanolyan minőségű bor árát. Ezen még sokat kell dolgozni, ha a továbbiakban is hozzuk a jó minőséget, akkor ez előbb-utóbb az árakon is meg fog látszódni.
Nem szoktam magyarkodni. Nekem a minőség sokkal fontosabb annál, mint a gyártó ország vagy az ár. Viszont léteznek olyan magyar termékek, amelyek minimum olyan jók, mint a többi országé vagy még jobbak. A BOR is ilyen, mármint JOBB!
A bor a világ legjobb itala tud lenni, ha az ember nem issza túl magát :) és minőséget vásárol, ami nem feltétlen az ártól függ. Ittam már 1500Ft-os bort is ami nagyon ízlett. Nagyjából 5-6 éve értem meg a borra. Akkoriban kezdtem figyelni, hogy milyen borok vannak Magyarországon, milyen borvidékek vannak. Eleinte az édes fehérborokat részesítettem előnyben. Az egyik barátom nagy borbarát sokat járnak pincészetekhez bortúrára, így Ő elég jól ismeri őket. Egy idő után ezért is kértem tőle tanácsokat, hogy mit érdemes kóstolni. Ez volt a végső pont, ahol végképp beleszerettem a borba. A barátom tanácsait meghallgatva nagyon sok bort ismertem meg és rájöttem, hogy az édes fehérboron kívül is van élet :). Most épp abban a korszakomban vagyok/voltam, hogy fehérből édes, vörösbő száraz. Mostanság kezdem felfedezni a száraz fehér borokat.
Szerencsére a feleségem is szereti a jó borokat, így nem volt családi viszály, amikor 3 éves hezitálás után vettem egy borhűtőt (lehet, hogy a borászok nem neveznék annak, a gyártója annak nevezte és jobb, mintha szekrénybe áll).
A magyar bornak több baja is van, no nem minőségben :) Cikkekből, műsorokból tapasztaltam, hogy több borász és borszakértő is dilemmázik a helyes úton. Az egyik fő probléma, hogy Magyarországon a testes borokat szeretik az emberek. Külföldön sokkal jobban kedvelik a lágyabb borokat. Elég nagy dilema, hogy olyat termeljünk, amit külföldön könnyebb eladni vagy olyat ami tükrözi a magyar ízvilágot.
Azt is halottam, hogy a tőke sűrűség túl nagy még mindig, ezért nem könnyű nemzetközi szinten is jó bort előállítani (mondjuk a jó bor megítélésében elég sok szubjektív elem van szerintem).
A harmadig fő probléma (amin nem tudunk változtatni - igaz van rá igény :)) a termőterület nagysága. Egész egyszerűen nincs annyi bortermelő terület, hogy világviszonylatban is nagy mennyiséget tudjunk előállítani, ezáltal például sokkal olcsóbb legyen az asztali borunk. Ha belegondolunk abba, hogy Peruból idehozva a bor ára (ha minősége nem is mindig) versenyképes a magyar borral, akkor érthető a probléma. Városi legenda, hogy a Kínaiak kértek kóstoló mennyiséget, ami több volt mint a termelő éves borhozama :)
Az szocialista/kommunista berendezkedés nem szolgálta a minőségi borászatot, ezért az elmúlt húsz évben kemény munkát kellett végezni, hogy újra legyenek világszinten is elismert jó magyar borok. Ez ott probléma, hogy hiába kap adott magyar bor világszinten is elismerést, attól az ára meg sem fogja közelíteni egy francia, kaliforniai ugyanolyan minőségű bor árát. Ezen még sokat kell dolgozni, ha a továbbiakban is hozzuk a jó minőséget, akkor ez előbb-utóbb az árakon is meg fog látszódni.
Magyar bor himnusza!?
Pár éve halottam először Belga Boros című számát. Nagyon megfogott. Nekem ez a dal a magyar bor himnusza.
2009. november 9., hétfő
Üdvözlet mindenkinek
Első blogom után (yab-nagya.blogspot.com) itt a második. Úgy gondoltam néha-néha találkozom valami érdekes boros témával azt megosztom veletek.
Jöhet a kérdés: miért külön blog. Próbálok majd más borszerető barátot/ismerőst megnyerni, hogy néha írjon Ő is valamit. A legnehezebb mindig az írás :)
Miről fog szólni a blog? Hihetetlen, de a borról, azon belül is a Magyar borról :) Megpróbálok bor-blog-portált csinálni :)
Jöhet a kérdés: miért külön blog. Próbálok majd más borszerető barátot/ismerőst megnyerni, hogy néha írjon Ő is valamit. A legnehezebb mindig az írás :)
Miről fog szólni a blog? Hihetetlen, de a borról, azon belül is a Magyar borról :) Megpróbálok bor-blog-portált csinálni :)
- borok - ha iszok valami finom bort azt megosztom veletek, persze nem vagyok borszakértő, így a szokásos mondatok elhagyása mellett :)
- borvidékek
- borral kapcsolatos honlapok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
